Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, MÁRCIUS 9.

Olvassuk: 32. Zsoltár.

«Térjetek vissza szófogadatlan fiák és meggyógyítom a ti elpártolástokat. Imé Hozzád járulunk, mert Te vagy az Ur, a mi Istenünk.» (Jeremiás 3:22).

Egy családnak két fia volt. Az idősebbik szelíd, jómodorú, az ifjabbik csintalan természetű volt. A szomszédok rossz fiúnak tartották.

Egy napon mindkét fiú kárt okozott. Az idősebbik apja töltőtollával játszadozott és eltörte azt, a kisebbik labdázott és betört egy ablakot.

Az ifjabbik nyomban apjához sietett, elmondva a történteket, bocsánatot kért és apja megbocsátotta tettét.

Az idősebbik ellenben félt, hogy elveszti jó hírnevét, nem vallotta be tettét, hanem más módon igyekezett megszolgálni hibáját. Segített a takarításnál és a kertben, kifényesítette apja cipőjét.

Este az apja írni akart és elővette töltőtollát. Meglepődve látta, hogy az eltörött. Hamarosan megtudta, hogy idősebbik fia törte azt el. Dacára, hogy ez a fiú egész nap azon igyekezett, hogy jóvá tegye hibáját, apja mégis keményen megfedte, mert eltitkolta azt.

— Isten is megbocsát azoknak, akik bűneiket bevallva Őhozzá térnek. —

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atynák, segíts meg bennünket, hogy bűneinket bevalljuk Neked. Taníts minket, hogy mindig bízzunk Tebenned, Aki szerető és kegyelmes Atyánk vagy. Krisztus érdeméért. Ámen

— Az Ur Isten megbocsát mindazoknak, akik bevallják bűneiket, megtérnek és bocsánatért esedeznek. —

Takeomi Takarable (Japán)

11