Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

»Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer«. (Péld. 28:13).

Egy legény védője voltam. Az volt a feladatom, hogy ráébresszem bűnéért való felelősségére. Anyját megnyugtattam, hogy a bíró jóindulatú ember, s megteheti, hogy fia ítéletét felfügessze. Ami azt jelenti, hogy — ha újból nem vét a törvény ellen — törlik a büntetését. Az anya úgy látta, hogy imádságaira felelet, mikor a bíró próbaidőre valóban mellőzte fia ítéletének a végrehajtását.

Mennyivel fontosabb azonban, hogy az ember bűnös voltával odaállrjon a mindenség nagy Bírája elé, akinek bocsánata jelenti az örökéletet! Krisztus a mi védőnk, ki helyt áll értünk ügyünkben, csak valljuk meg Néki hamisságunkat. Nem kell ehhez nyilvános ítélőszék, sem az, hogy ember előtt tegyük. Otthonunk csendjében, esetleg templomunk padjában, vagy akár munkahelyünkön O közbelép majd érdekünkben.

Nem nehéz meghallgatásra lelni a Bíró előtt. S az Ő megbocsátása jelenti a boldogabb és sokkal tartalmasabb életet a földön. Isten Krisztus által biztosít, hogy — ha utunk utolsó mérföldjéről jönnénk is Hozzá, — jó lesz minden.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, hálát adunk Neked, mert bizonyossá teszel arról, hogy — Aki megbocsátja bűneinket, meggyógyítja betegségeinket és megváltja életünket a romlástól. Az Ő nevében. Ámen.

— Bűnbánat nélkül nincs bűnbocsánat. —

Isaac Ij. Tigert (Florida)

HÉTFŐ, FEBRUÁR 24.

Olvassuk: Róma 6:15-23.

57