Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, FEBRUÁR 21.

Olvassuk: I. János 3:1-10.

»Nincsen Isten előtt személyválogatás«. (Róma 2:11).

Egy szörnyű tűzeset egy kislánynak összeégette az arcát, s ráadásul árván is maradt. Egyik árvaházban helyezték el.

A gyerekek nagyon szerették az árvaház ősz szakállú öreg gondnokát. Egyszerűen apának hívták. Ha belépett valamelyik szobába, a gyerekek mind hozzá rohantak, s ő karjaiba vette őket. Természetesen szeretőire vágytak, s ő megadta nekik.

Többször észrevette, hogy az összeégett arcú kislány csendesen félreáll. Egyszer megkérdezte: »Gyermekem, miért nem jössz hozzám a többikkel együtt?« Ezt a választ kapta: »Mindig hozzád akarok menni, mert igen szeretlek, de az arcom nagyon sebhelyes és csúnya, félek, nem tudsz úgy szeretni, mint a többieket*.

»Gyermekem — mondtam neki — téged épp úgy szeretlek, mint azokat«.

Éppen ilyen mennyei Atyánk szeretete is. A bűn ugyan alaposan elrútíthatta az arcunkat, Ő mégis mindig vár, mert meg akarja mondani, mennyire szeret bennünket.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy fajra, nemzetiségre, emberi állapotra való tekintet nélkül szeretsz minket. Vezess, hogy egymás szeretetével tudjunk válaszolni rá. Úgy szeressük egymást, ahogy Krisztus szeret bennünket. Az ő nevében kérünk. Ámen.

— Isten nem hányja szemünkre értéktelen voltunkat. —

BUI Cornett (KaUfomia)

54