Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

SZERDA, JANUÁR 1.

Olvassuk: Jakab 4:8—17.

»Nosza immár ti, akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, és kalmárkodunk és nyerünk! Akik nem tudjátok, mit hoz a holnap.« (Jakab 4:13—14.)

Nemde így gondolkozunk: »Ez új esztendőben szeretném ezt vagy azt elérni.« Terveket szövünk. És szászámításainkból teljesen kihagyjuk Istent.

Az angliai vasúti múzeumban láttam azt a hirdetést, amely a York és London közötti postakocsi utazás részleteit egykor közzé tette. íme egy pár sor belőle: »Az utasok 1706 április 12-én találkoznak. Az út négy napig tart, (ha az Ur is úgy akarja) és az ötödik nap reggelén ér véget.«

»Ha az Ur is úgy akarja.« Vagy ahogyan Jakab apostol mondja levelében: »Ha az Ur akarja és élünk, im ezt vagy azt fogjuk cselekedni.« Senki se dicsekedjék tehát a holnappal, mert az emberi élet bizonytalan, Isten szabadon rendelkezik velünk.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy mi csak tehetetlen bábok vagyunk Isten kezében. Inkább azt jelenti, hogy tevékenységeinknek határa van: Isten felette van a mi akaratunknak, Nélküle a mi munkánk hiábavaló, s áldást csak úgy várhatunk, ha az ő akaratát teljesítjük. Ehhez kérjük Isten segítségét az új esztendőben!

IMÁDKOZZUNK: Istenünk aki eljöttél hozzánk a te szent Fiadban, hogy mi Hozzád mehessünk, tarts meg bennünket megváltó szeretetedben és légy a mi Vezetőnk életünk minden napján, hogy egyszer megérkezhessünk abba a hajlékba, melyeket Te készítettél a Téged szeretők számára.

3