Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

»Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Ur; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak nektek.« (Ézsaiás 29:11.)

Tekintettel arra, hogy Izráel népe nem hallgatott Jeremiás bűnbánatra szólító szavaira, Isten népét elhurcolták a babiloni fogságba. Amint maguk mögött hagyták szülőföldjüket, azt érezték, hogy Isten elhagyta őket.

Ebben a helyzetben Jeremiás nem dorgálta meg őket, mondván: »én megmondtam ezt nektek előre.« Nem, az ő sorai tele vannak biztatással és vigasztalással, dacára annak, hogy Izrael vétkezett és hordoznia kell a bűnnek súlyát.

E mögött az ítélet mögött is a kegyelmes Isten szeretete állott, s megvolt a terve az ő népe sorsára. Ezt Ézsaiás második részéből tudjuk és látjuk meg jobban, amikor Izrael népének fogságból való szabadulása már közel volt.

IMÁDKOZZUNK: Ó Isten, mi Atyánk, tudjuk szerelmed irántunk öröktől fogva és mindörökké tart. Add, hogy bizalmunkat csak beléd vessük. Vezérelj a Te bölcsességeddel, erősítsd meg a Te Szent Lelkeddel! Jézus Krisztus által kérünk. Ámen.

— Istennek terve van az én boldogulásomra; én az Ő terve szerint kívánok élni. —

Murray B. József (Quebec, Kanada)

HÉTFŐ, FEBRUÁR 3.

Olvassuk: Ézsaiás 55:6—13; Lukács 1:68—79.

36