Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, JANUÁR 18.

Olvassuk: János 7.25—39.

»Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.« (János 8:12.)

Dietrich Bonhoeffer német lelkipásztor és teológus ragaszkodott ahhoz, hogy az Evangélisták tanításai nem csak a társadalomra, hanem az egyénnek a problémáira is vonatkoznak. Megmaradt e hitében és meggyőződésében és ezért bebörtönözték és végül 1945-ben kivégezték.

Néhány héttel halála előtt ezt írta: »Minden, amit joggal elvárunk Istentől és amiért imádkozunk — Jézus Krisztusban megtalálható. Kell, hogy csendesen elmélkedjünk Jézus életén, szavain, cselekedetein, szenvedésén és halálán hogy rendben megtanulhassuk, hogy mi volt Isten ígérete és hogyan töltötte be ígéretét.

Bonhoeffer úgy fogadta el Krisztust, hogy minden napon igyekezett az Ő nyomdokaiban járni. Tudott örömet találni még a bebörtönözésében is.

Milyen hatalmas dolgot cselekszik meg érettünk Isten, ha Hozzá fordulunk és elfogadjuk az Ő ajándékát, a megváltást!

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk, köszönjük néked a legnagyobb tanítót, az Ur Jézus Krisztust. Segíts bennünket, hogy az Ő hűséges követői lehessünk, példamutatással, hogy mások is tanulhassanak Felőle és elfogadják Őt Megváltójuknak. Az Ő nevében kérünk, aki így tanított bennünket imádkozni: »Miatyánk, ki vagy a mennyekben... Ámen.

— Milyen messzire vagyok hajlandó elmenni Krisztussal7 _ Hazel Glower (Saskatchevan)

20