Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Jakab 1:5—17.

»Imé, mi elhagytunk mindent, és követtünk Téged.« (Márk 10:28.)

Az Ur Jézus követésében gyakran olyanok vagyunk, mint az újfajta fényképezőgép, amit legutóbb az áruházban láttam. Furcsa egy gép volt. Amikor belenéztem, és »célbavettem« a háttérben álló öreg bácsit, a feje jobbra volt elcsúszva a nézőkében, a lábai pedig balra tolódtak el. De amint a beállító lencsét csavartam, hamarosan »összejött« a fej és a lábak, és íme, egészen tisztán mutatta az alakot. Ez mutatta, hogy helyesen volt beállítva a gép. Kész volt a felvételre.

Elgondolkoztam. Mi is olyanok vagyunk, mint az a fényképezőgép. Kell egy mesteri kéz, amely »beállít« bennünket.

Mert két különféle részből állunk. Az egyik az a rész, aminek kellene lennünk Isten színe előtt. A másik rész pedig az ami ténylegesen és valóságosan vagyunk. Bizony messze el van tolódva a kettő egymástól.

De hogyha engedjük, hogy Jézus helyreigazítsa a mi eltorzult kettős életünket, akkor Ő az Ő szerető kezével előhozza mibennünk a tiszta és tökéletes képet, a Ur Jézus saját képmását és szépsgét.

»Lássék lelkemben Jézusnak szépsége, Tiszta szívű és mennyei szent lénye!«

IMÁDKOZZUNK: Ur Jézus, formálj engemet is, és mindnyájunkat, a Te tündöklő szépségedre, az ó embert kiküszöbölni és az új embert Te általad kiábrázolni. Ámen.

— Világíts bennem Jézus! —

Moon R. Béla (India)

SZERDA, JANUÁR 15.

17