Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Galata levél 6:1-10.

»Aki szűkén vet, szűkén is arat, és aki bőven vet, bőven is arat.« (II. Kor. 9:6.)

Istennek erre a világra vonatkozó törvényei közül az egyik az, hogy az aratás a vetéssel van egyenes arányban. Másképpen úgy is szokták ezt kifejezni, hogy az ember azt kapja az életben, amit bele is tesz.

A fenti megállapítás igaz az üzleti életre, egyházi életre vagy bármiféle aktivitásra amibe belefogunk.

Semmi kétség afelől, hogy azért kaptunk eddig is az egyháztól olyan csekély lelki erőt, mert nem is tettünk bele sokat. A mi időnkből, lelkesedésünkből, pénzünkből igen sokszor csak nagyon korlátozott mértékben adunk a mi egyházunknak.

Hogyan lehet a keresztyén sáfár megelégedett? Egyedül csak úgy és akkor, ha a keresztyén ember, mint Isten sáfára, örvendező szívvel és teljes odaadással kész visszaadni, újra Isten országa építésére fordítani mindazt, amivel az Ur oly bőségesen elhalmozta.

IMÁDKOZZUNK: Édesatyánk, add, hogy hálás szívvel örvendezve és bőkezűen, minden fenntartás nélkül odaadjuk életünket, minden vagyonúnkat a Te királyságod és országod építésére. Jézus nevében kérünk, aki így tanított minket imádkozni: »Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben ... Ámen.«

—Aszerint, hogy mennyit áldozunk Isten dicsőségére felebarátaink javára, részesülünk a bővölködő élet áldásaiban. —

Hunt T.Ij. (Arkansas)

CSÜTÖRTÖK, JUNIUS 4.

37