Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1964-05-01 / 3. szám
Olvassuk: I. Korinthus 3:5-13. »Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mibennünk munkálkodó erő szerint, annak legyen dicsőség az Egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökön örökké. Ámen. (Efézus 3:20, 21.) Esti istentiszteleten voltunk. Az istentisztelet elején a lemenő nap fényétől átvilágítva még jól lehetett látni Jézus képmását a nagy ablakon. A vége felé azonban a nap májr lement és nyolc éves kisfiúnk ezt suttogta: »Hová lett Jézus.« Ez egy olyan kérdés, amit sok keresztyén ember feltehet magának. A mindennapi élet küzdelmeiben és rohanó üteme 'közt, ebben az anyagias világban mi is azt kérdezhetjük: »Hová lett Jézus?« Még a legjobb cselekedeteinket is meg kell vizsgálnunk és őszintén megkérdeznünk, hogy miért cselekedj ük azokat és hogy hol van Jézus azokban. Vajon Krisztusért és Krisztus dicsőségére élünk-e? Hol van Krisztus a mi életünkben, a trónon, vagy egy jelentéktelen sarokban? IMÁDKOZZUNK: Atyám, arra kérlek, hogy az Ur Jézus személyének szépsége az én életemből is kiláthassák. Hadd legyen a Teveled való kapcsolatomnak mindennapi befolyása az én életemre. Az Ur Jézusért. Ámen — Cselekedeteink azt bizonyítják-e, hogy Jézus Krisztus Ur a mi életünkben? — Lester Wahrenbroek (California) HÉTFŐ, JUNIUS 1. 34