Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

»Bizony mondom néktek, Hacsak meg nem tértek és olyanokká nem lesztek mint a kicsiny gyermekek, sem­miképpen sem fogtok bémenni a mennyeknek orszá­gába.« (Máté 18:3.) Valóban mondhatom, hogy »templomos« városban lakunk. Annyi a templomunk, hogy megszámolni is elég volna. És járnak is az emberek vasárnaponként az Isten házába. És ez mind jól is lenne. De ha jobban a körmére nézünk ezeknek az embe­reknek, akkor valahogyan még sincsen minden rendben. Támogatják az egyházaikat, az igaz. Munkálkodnak is. Sürögnek, forognak, összejönnek, de sokszor bizony hi­ányzik valami... Kedves, szép és elismerésre méltó tevékenység ez mind. Nem is azzal van a baj. Ott van, hogy számtalan templomjáró embernek éhezik és szomjuhozik a lelke — még a sokféle egyházi elfoglaltság mellett is. Mert nem volt nékik élő találko­zásuk Jézus Krisztussal. Aki a Jézus Krisztusban van, új teremtés az... Mint amikor egy kőszobor életre kel. Sokkal több, mint amikor a mesebeli Csipkerózsika életrekelt. Az élette­len testben új élet költözött. IMÁDKOZZUNK: Istenünk, alázattal valljuk meg Néked, hogy hideg, élettelen szobrok vagyunk. Imé szent Fiadat szívünkbe fogadjuk most. Köszönjük, hogy Jézus mindennek tökéletesen eleget tett. Ámen. — »Én azért jöttem, hogy életük legyen és hogy bő­­völködjenek...« — Bryant W. György (North Karolina) HÉTFŐ, JANUÁR 13. Olvassuk: János 6:27—40. 15

Next

/
Thumbnails
Contents