Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

KEDD, MÁJUS 19.

Olvassuk: I. Kor. 2:9-13.

»... aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.« (Gál. 6:8.)

Közösségben, lenni a Szent Lélekkel nem mindig teljesen érthető előttünk. Tudjuk, hogy Istenben és a Krisztusban vetett hit szükséges ahhoz, hogy a kegyelemben növekedhessünk. Igaz, hogy nem tagadjuk a Lélek létezését, mégis úgy érezzük, hogy az inkább ösztönzi a gyakorlott szentéket, mint az ilyen közönséges keresztyéneket, mint mi vagyunk.

Mégis, az Uj Testamentum kijelentése szerint kell, hogy a hívő a Szent Lélek birtokosa legyen. A Biblia sok példáját mutatja a Lélek ténykedésének. Például: »... a Szent Lélek... az mindenre megtanít majd titeket.« (Ján. 14:26.) És megint: Ő a mi vezetőnk, »minden igazságra.« (Ján. 16:13.)

Gyakran nem tudjuk, mit imádkozunk és imádságunk üres, áhítat nélküli. Azonban a Szent Lélek mindezt meg tudja változtatni és imádságunk megtelik melegséggel és értelemmel.

Vajon mint hívőknek nem a legfontosabb érdekünk-e az, hogy a Szent Lélek az Ő munkáját véghez vigye bennünk?

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk, Te adtad tudtunkra nekünk azt, hogy a mi keresztyén életünk mindaddig nem teljes, amíg nem a Szent Lélek irányít bennünket. Engedd Atyánk, hogy a Lélek munkálkodjék bennünk és segítsen bennünket nemesebb, és hasznosabb életre. Ámen.

— Megengedem-e, hogy a Szent Lélek Isten országát munkálja rajtam keresztül? —

Thomas Watson (Skócia)

21