Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, MÁJUS 9.

Olvassuk: I. Korinthus 13.

»Mert titeket Isten maga tanított meg arra, hogy egymást szeressétek.« (I. Thesalonika 4:9.)

Amikor egyik fiam még csak második elemista volt, egy délelőtt az iskola idő alatt hirtelen el kellett otthonról mennem. Megkértem egyik szomszédomat, hogy nézzen kis fiam után ha késnék és fiam előbb jönne meg az iskolából. Szomszédom megígérte, hogy át fog nézni hozzánk. Fiam részére egy kis cédulát írtam és azt az ajtóra akasztottam. Aztán a városba hajtottam, hogy elintézzem a fontos ügyet.

Amikor haza érkeztem az iskolának már vége volt. Kis fiam szaladva jött elém. Átöleltem és így szóltam hozzá: »Nagyon sajnáltam, hogy el kellett mennem. Megtaláltad a cédulámat?«

»Igen anyám« — válaszolta.

»Hát aztán eltudtad-e olvasni?« — kérdeztem mosolyogva.

»Nem egészen — felelte ő — de annyit megértettem, hogy »Szeretettel Édesanyád« és így tudtam, hogy minden rendben van.«

Minden otthonnak legfőbb szükséglete a szeretet. Istennek irántunk és a családtagoknak egymás iránt érzett szeretete.

IMÁDKOZZUNK: Ó Istenünk, köszönjük Neked, hogy az a szeretet, amelyet Te plántáltál belénk összeköt bennünket Veled és egymással. Kérünk tisztítsd meg szíveinket minden irigységtől, gyűlölettől és rosszakarattól és add nekünk szent Fiad szellemét. Az Ő nevében kérünk. Ámen.

— Amely otthonban szeretetet találunk, ott Istent is megtaláljuk. — Avis M. Geiger (Dél-Karolina)

11