Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1964-05-01 / 3. szám
HÉTFŐ, MÁJUS 4. Olvassuk: Zsoltárok 121. »Megőrzi az Ur a te ki- és bementeledet, mostantól fogva mindörökké« (Zsolt. 121:8.) Engem az édesanyám vezetett az Ur útjára. Elevenen emlékszem, hogy amikor kicsi koromban hajamat fonta, közben bibliai verseket tanultunk... Később az imádság titkaiba vezetett be: micsoda erő volt számomra belekapaszkodni az ő hitének és bizalmának a szárnyaiba!... Aztán együtt olvastuk a Bibliát és ezek lettek számomra az erőgyűjtés és eligazítás pillanatai napról-napra... Mikor férjhez mentem, a napi bibliaolvasás és imádkozás családunk gyakorlatává vált. Nemcsak szokásból. Úgy éreztük, hogy az Isten előtt való megállás közelebb hoz bennünket egymáshoz, mint bármi más; jobban felkészít a napi terhek hordására. így alakultak ki bizonyos »szertartások« családunkban. Például, amikor útra indulunk, a 121-ik zsoltárt olvassuk el. Könnyebb a búcsú és a várakozás, amikor fülünkben cseng az Ige: »Megőrzi az Ur a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké.« És egyszer, amikor a minden élők útjára kell elindulnunk, hisszük, ez az Ige AZT a búcsút és AZT a várakozást is könnyebbé, sőt győzedelmessé fogja tenni az Ur kegyelméből... IMÁDKOZZUNK: Hálával köszönünk meg Néked Istenünk, miden keresztyén édesanyát, akik a te Igéddel nevelik a felnövekvő nemzedéket. Tégy bennünket olytan szülőkké, akik gyermekeik nemcsak testi szükségeiről, de lelki igényeiről is gondot viselnek. Hladd legyenek otthonaink a te házaiddá, ahol szavadra ügyelnek, intésedet felveszik és nevedet imádják. Ámen. 6
