Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, MÁJUS 2.

Olvassuk: Kolossé lev. 1:9-18.

»És Ő (Krisztus) a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül, hogy mindenekben Ő legyen az első.« (Kol. 1:18.)

Beállít egy atyafi a lelkipásztorhoz: »Tessék kiadni az elbocsátó levelemet« — mondja. A lelkipásztor megkérdi, miért. »Mert — mondja az ember — olyan valakit választottak meg presbiternek, akit én nem szeretek ...«

Nem is olyan ritka dolog, hogy egyháztagok búcsút mondanak a gyülekezetnek hasonló ökok miatt: »Nem egyezem a pappal... Ki nem álhatom a gondnokot... Furcsa személynek tartom ezt vagy azt a vezetőt...»

Akiknek ilyen kifogásaik vannak az egyház ellen, jó ha megkérdezik önmaguktól: »Kinek az egyházához tartozom én? — A lelkészéhez?... A gondnokéhoz?... Vagy az Ur Jézus Krisztuséhoz?« Lássunk világosan, hogy az egyházhoz nem emberekért kell tartoznunk, hanem Istenért: aki kiválasztott, elhívott, megigazított és dicsőségre pecsételt el az ő Szent Leikével. Az egyházhoz való hűségünknek tehát nem attól kell függnie, hogy miként érzünk az egyháztagok iránt, hanem hogy KI az, aki kiválasztott, MIRE hívott el az Isten az egyházban, HOGYAN igazított meg engem, akinek nincs igazságom a törvényből, és MI a dicsőség útja a megfeszített Krisztust követve...

IMÁDKOZZUNK: Urunk, szeretjük az egyházat, mert Tied az! Te vagy a Fej, a fő forrása, minden akaratnak. Legyen meg azért a Te akaratod a mi életünkben is, s valamit kérsz, készséggel teljesítsük, legyen bár az idő, tehetség, vagyon, vagy bármi más. Ámen.

Wayman H. Florence (Wisconsin)

4