Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Római levél 1:7—17.

»Mert bizonyságom nekem az Isten, kinek lelkem szerint szolgálok az Ő Fiának evangéliumában, hogy szüntelen emlékezem felőletek.« (Róma 1:7—17.)

Lánchidak építésénél legelőször csak egy vas sodronyt feszítenek ki a két part között. Az első sodronyhoz aztán mind többet és többet kapcsolnak, míg a sodronyok erős vaskábellé csavarodnak össze. Ezek a kábelek olyan erősek, hogy elbírják a legnagyobb forgalmat is.

Ehhez az első sodronyhoz hasonlíthatjuk a mi imánkat is. Először csak magunkért esedezünk. Aztán felismerjük, hogy szeretteinknek, barátainknak, szomszédainknak is milyen nagy szüksége van a mi imánkra. Később gondoskodásunk azokra is kiterjed, akik tőlünk távol élnek.

Imádságunk így olyan erőssé válik akár egy vaskábel, amit lehetetlen széttörni mivel a szeretet ereje forrasztja össze, amely hasonló Krisztus Urunk megértő szeretetéhez.

így forr össze a mi imánk embertársaink imáival, akik a közelben és távolban élnek.

IMÁDKOZZUNK: Édes Istenünk, világ Teremtő je és Ura, töltsd be a mi életünket. Teremts bennünk önzetlen és megértő érzést embertársaink iránt és add, hogy imáinkkal, melyekkel embertársainkért könyörgünk, körülkerítsük az egész világot. Az Ő nevében, Aki mindnyájunkat szeret. Ámen.

— A mai napon ima láncsoromhoz, újabb imaszemet kapcsolok. —

Mrs. J. Hardin Neal (Virginia)

SZOMBAT, JANUÁR 11.

13