Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 30.

Olvassuk: I. Tessalokiai levél 4:9—18.

»Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek.« (Effézus 2:19.)

Van, vagy lehet-e ennél nagyobb vigasztalása egy keresztyén embernek. Majd mindannyian jövevények vagyonik azon a földön, ahol most szülőhazánkon kívül élünk. Ez az Ige pedig arról bizonyít meg minket, hogy viszont van egy ország, az Isten országa, ahol aki oda beutazást nyert, az nem bevándorló, hanem azonnal és örökre polgár. Egyenlő polgártárs ott mindenki a szentekkel és az angyalokkal.

Ugyanezt fejezi ki a hitvallásunk, amikor azt mondjuk: Hiszem a szentek egyességét. Az a közösség, mely összefog múltat és jelent a jövővel, áthidal nemzedékeket és nemzeteket, a Krisztusban hívők, azaz a hívek közössége. A Szentek egyessége, azaz egysége!

Ez a szent egymáshoztartozás, ez a szent közösség erősen kell, hogy éljen minden korban és minden földrészen lakozó keresztyének szívében. Hisz egy országnak vagyunk a polgárai. Bár míg itt e földön járunk, nem léptük át ez örök ország határát, de a Krisztus áldozatában vetett hitünk bizonyítja, hogy az oda való polgárjog már megadatott nekünk a Kegyelem által.

IMÁDKOZZUNK: Urunk segíts megéreznünk azt, hogy mi mind egy ország, a Te országod polgárai vagyunk, akik Benned hiszünk. Kapcsolj már e földön össze minden keresztyén lélekkel és otthonnal. Legyen a Te áldásod a keresztyének közösségén, a szentek egységén már itt e földön. Ámen.

— Minden keresztyén együvé tartozik. —

Knott Gerald (Missisipi)

63