Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Róma 10:1—13.

»A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.« (Lukács 18:13.)

Más emberekkel való kapcsolatomban egyre inkább érzem azt, ahogy el szokták képzelni a keresztyént. Általában keresztyénnek nézik azt, ki valamelyik egyházhoz tartozik, abban némi tevékeny részt vesz, hűséges és őszinte, aztán gondja van a tisztes életmódra a közösségben.

Ezek magukban véve jó dolgok, de nem jelentik a keresztyént. A »Krisztus teste«: az igazi egyház isteni eredetű. Ahelyett, hogy mi csatlakoznánk efajta csoportosuláshoz, a Szentlelket kell engednünk, hogy beleépítsen e testbe. Mi ne »kapcsolódjunk« Krisztus testéhez. Mi beleszülettünk abba.

Legőszintébb igyekvésünk, mellyel Istennek »tetszeni« akarunk: még nem tesz keresztyénekké. Újjá kell születnünk, ami megtérés és hit következménye! Rá kell eszmélnünk elveszett bűnös voltunkra, rábízván magunkat Krisztus kegyelmére. Uj teremtéssé lenni csak Krisztusban lehetséges.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, szívből kérünk, hadd fuvalljon a Szentlélek a meg nem tért szívekbe. Igazgassa ezeket a megtérés ösvényére. Vezesse imegtartatásra. Törjön össze minden lázadozást és gőgöt. Hadd lássa meg magát mindegyik úgy, ahogy Te látod: bűnösnek, kinek Megváltóra van szüksége. Az Ő nevében kérünk. Ámen.

— A megváltás Isten ajándéka. —

SZERDA, ÁPRILIS 22.

55