Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

»De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az Ő beszédőkre majd én bennem.«

(János 17—20.)

A keresztyén embernek elsőrendű kötelessége az, hogy segítse felebarátait. Ez az elv imádságainkra is vonatkozik. Ha másokkal törődünk és imádkozunk értük, nemcsak az ő életükre kérünk áldást, hanem a magunkéra is. Jézus példát állított elénk, amikor nemcsak tanítványaiért imádkozott, hanem mindazokért, akik majd hisznek az Ő nevében.

Az 1962-es évben abban a kiváltságban volt részem, hogy egy napi Világ Imaszolgálatban segítettem. Ezen a napon minden népért és fajért imádkoztunk. Imádkoztunk világi vezetőkért, családokért, lelkészekért, tanítókért és mindenféle emberért. Ugyanilyen imaszolgálatot tartottak keresztyének a világ minden részében, amelyből igen sok áldás fakadt.

Ha megemlékezünk arról, hogy ez a mi Atyánk világa és mi az Ő gyermekei vagyunk, akkor ez az érzés összefűz bennünket szeretetben és megértésben.

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, köszönjük Neked azt a kiváltságot, hogy imáinkban egyesülhetünk a világ többi keresztyén hívőjével. Segíts, hogy mindjobban közeledjünk egymáshoz, áldd meg a mi törekvésünket. Segíts minket, hogy az imádság által a mai világ sok feladatát meg tudjuk oldani. Megváltónk nevében kérünk. Ámen.

— A mi lelkünk is gazdagabb azáltal, ha másokért imádkozunk. —

Beatrice B. Telfer (Ontario)

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 9.

Olvassuk: János 17:20—26.

11