Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, ÁPRILIS 5.

Olvassuk: Apostolök csel. 17:22—34.

»Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet, a mi Urunk Jézus Krisztusban.« (Róma 6:23.)

Egy kiváló orvos éppen befejezte előadását a keresztyén hitről, amikor egy atheista azt mondotta neki: »én nem tudok azzal egyet érteni, amit Ön most mondott. Én azt hiszem, hogy mindennek vége lesz a halállal.«

Az orvos azt válaszolta: »Én csak azt hiszem, hogy a halál megszakítja, földi végére juttatja mind azokat az alkalmakat, hogy az ember gonoszt cselekedjen. Minden földi vagyis e világi dolognak vége lesz: a törtetésnek, a vágyaknak, de annak is, hogy az ember hallja Istennek hirdetett igéjét.«

Mert a keresztyén ember számára a halállal nincs vége miég mindennek. Annak a számára, ki teljes hitét és minden reménységét Krisztusba vetette, »az Isten ajánédka az örök élet!«

A halál azt jelenti, hogy vége a földi szenvedéseknek, szomorúságnak, ugyanakkor a halál kezdete az örök életnek, az igazi keresztyéni életnek, amikor Istent tökéletesen szolgálja a hívő. Mindezt pedig Krisztus tette lehetővé, amikor a Golgotái keresztfán érettünk meghalt és a halálból dicsőségesen feltámadott.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Néked Istenünk, hogy a halál nekünk, akik hiszünk szent Fiadban, a mi Urunkban, csak a földi és múló világból az örökkévalóba való átmenetnek a kezdete. Segíts meg minket, hogy megoszthassuk ezt a reménységet azokkal, akik még nem ismernek Téged; Krisztus által kérünk, aki diadalt vett a halálon. Ámen. Figuerora R. Ramon (Dominika)

38