Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Lukács 23:55-től 24:12-ig.

»Mit keresitek a holtak között az élőt?«

(Lukács 24:5.)

Mikor az asszonyok húsvét reggelén Jézus sírjához jöttek, hogy testét az ottani temetkezési szokás szerint drága kenettel megkenjék, a kősírt üresen találták. Sietve elujságolták ezt a tanítványoknak, akik viszont nem vették a hírt komolyan. Mikor azonban a feltámadott Krisztus megjelent nekik, teljes szívvel hittek henne.

Ettől fogva megértették az Ur Jézus azon szavainak jelentőségét: »szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe és megfeszítenie, és harmadnapon feltámadni.« Mártának így szólt: »És aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal.«

Mikor az Emmausba siető tanítványok találkoztak Krisztussal a feltámadás után, először nem ismerték meg az Urat, hanem csak akkor, mikor Jézus szemeiket megnyitotta. Mi is csak akkor ismerjük fel Krisztus megváltó és megtartó kegyelmét és a bűn, a kárhozat feletti hatalmát, mikor Őt befogadtuk és Ő maga megnyitja szemeinket. Akkor látjuk meg, hogy egyedül Krisztusban érdemes élni.

IMÁDKOZZUNK: Add Uram, hogy az élő Krisztus, aki bűneim büntetését viselte, szívemben élhessen. Segíts Őbenne hinnem, hogy Ő mindörökre az enyém lehessen és én az övé. Ámen.

— A feltámadott Urat szívem szeretetével szolgálom. —

A. M. Runyon (Illinois)

KEDD, MÁRCIUS 31.

33