Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-03-01 / 2. szám

Olvassuk: II. Krónikák 20:5-15; Apostolok Cselekedetei 27:21-29-»Nem tudjuk mit cselekedjünk, hanem csak te reád néznek a mi szemeink«. (II.Krónika 20:12).

Judea királyát, Josafát félelem töltötte el, amint látta ellenségeinek számát és erejét, Istenhez kiáltott segítségért: »nem tudjuk mit cselekedjünk, hanem csak tereád néznek a mi szemeink. »És Isten egy szolgáján, egy lévitán keresztül így szólt a királyhoz: »Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harcoltok velők, hanem az Isten«.

A világ zűrzavaros állapotban van. Ezt mindanynyian jól tudjuk. Úgy látszik, hogy a gonoszság végtelen erővel rendelkezik. Az ember pedig minden rendelkezésére álló eszközt megpróbált ennek megszűntetésére.

Nem inkább Istentől kell vámunk ennek a megszüntetését, mint emberektől? Nem Istent kell-e hívnunk szükségünkben? Midőn az emberiség el fogja ismerni tehetetlenségét és Istenhez fog fordulni, a világ problémája meg fog oldódni. Amint Isten Josafáttal tudatta az Ó akaratát, ugyanúgy tudatni fogja velünk is még ma, ha Őhozzá fordulunk.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk úgy látszik, hogy a csata ellenünk van és mi nem tudjuk, hogy mit cselekedjünk. Tereád emeljük azért a mi szemeinket. Tisztíts meg és távoztasd el a gonoszt belőlünk és tégy alkalmatossá bennünket a Mester szolgálatára, az Ő parancsai szerint való cselekvésre. Ámen.

— Isten akarata az, hogy reménységeink és félelmeink közepette Őreá tekintsünk.

Grace Ii. WilUs (Florida)

VASÁRNAP, MÁRCIUS 24.

26