Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, MÁRCIUS 11.

Olvassuk: Cselekedetek 15:7-12.

»És nincsen senkiben másban idvesség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene megtartatnunk«. (Cselekedetek 4:12).

Fagyos, sötét éjszakán történt, hogy egy ember beleesett egy tizenkét láb mélységű csatornába. Lábait ellepte a víz és ő dideregve állott a mélységben. Kétségbeejtő helyzetében, segítségért kiáltott.

Két késői járókelő meghallotta kiáltását és segítségére sietett. Mindenek előtt megnyugtatták, hogy segítség fog érkezni.

Nemsokára megjött a két fia. Erős kötelet hoztak magukkal, amit leeresztettek hozzá. A kötél segítségével kiemelték a mély csatornából. Kisebb sérüléseket szenvedett, életét azonban megmentették. Ő nem tudta magát kimenteni a csatornából, mások mentették meg az életét.

Mindnyájan beleesünk a bűn mély vermébe, de amiképpen az az ember nem tudta kimenteni önmagát, úgy mi sem tudjuk. »Mert mindnyájan vétkeztek a szűkölködőknek az az Isten dicsősége nélkül«. Szükségünk van Megváltóra és ez a Megváltó Jézus Krisztus.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk segíts meg bennünket, amikor a Te szavaidon elmélkedünk. Add, hogy felfoghassuk azt, mily nagy szükségünk van Megváltóra. Segíts bennünket, hogy mindenkor Krisztusra tekinthessünk és higyjünk benne. Ő az egyetlen, Aki megszabadít bennünket minden tévelygésünkből. Az Ő nevében imádkozunk. Ámen.

— »Jézus a mi bűneinkért halálra adatott és feltámasztatott a mi megigazulásunkért*.

Jagjiwan S. Das (India)

U