Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, FEBRUÁR 25.

Olvassuk: 130 Zsoltár.

»Vizsgálj meg engem, óh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-é nálam a gonoszságnak valmilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján.« (Zsolt. 139:23, 24).

Sok bűnbánó imádságot olvashatunk a bibliából. De talán sehol sem találunk olyan mély és igaz gondolatokat, mint a zsoltárokban. Imé itt is megtaláljuk, a teljes megalázkodást, az emberi szív legmélyebb alázatának kifejezését. Valóban a mélységből kiállt fel a zsoltáríró Istenhez.

A bűnbánó imádságnak van egy nagy áldása a lélek számára. Csodálatos felszabadító erő lakozik benne. A Szentlélek ereje ez.

A bűnbánó imádság több, mint az egyszerű ima.

Minden imádságnak elengedhetetlen kelléke, hogy a lélek igazán, őszintén forduljon Istenhez. A bűnbánó imádságnál e7 még inkább érvényes.

Az imádság a kísértések ellen a legjobb védelem. Jézus mondta: »Szüntelenül imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek«. Aki gyakorta imádkozik, kevésszer kísértetik.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Neked Mindenható Atyánk az imádság lehetőségét. És azt a biztatást, hogy Te meghallgatod az imádságainkat. Bocsáss meg nekünk a tegnap bűneiért, s tarts meg minket a holnap kísértései közepette. Add, hogy minden napon a Krisztustól nyert erő által éljünk Neked tetsző életet. Ámen.

— Az egyedül járó mindig utat téveszt, Krisztus az, aki jó ösvényre vezet. —

Robert P. Turner (Dél Karolina)

58