Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Máté 6:6—13.

»Ha azt mondja valaki, hogy Szeretem az Istent, és gyűlöli az ő atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti az ő atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát.« (I. János 4:20).

Norvégiában tartózkodva, egy fiatal ember norvégül szólt hozzám, s azt mondta, naigyon sajnálja, hogy nem tud angolul. Én viszont norvégül nem tudtam, mert csak néhány hete voltam az országban.

Hirtelen az jutott az eszembe, mi lenne, hogy ha mi kersztyének nem tudnánk egymással megértetni magunkat. Ha szóval nem tudnánk tovább adni az evangéliumot; nem volna más hátra, mint cselekedni!

János első levele, amint olvashatjuk textusunkban, felveti ezt a problémát. A keresztyén ember hitét cselekedetei mutatják meg, nem pedig a beszéde.

Szükségünk van az Ige hallására, az éneklésre, a hitünk megvallására, de azt élnünk is kell az emberek között, ha Jézus Krisztusnak tanúi akarunk lenni.

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk add, hogy amit szánkkal megvallunk, azt tudjuk cselekedni is. Lehessünk Jézus Krisztus tanúi egész életünkkel. Ő érte kérünk, hallgass meg. Ámen.

— Magatartásunk és tetteink jobban megmutatnak minket, mint beszédünk. —

John W. Eyster (District of Columbia)

SZOMBAT, FEBRUÁR 16.

49