Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-01-01 / 1. szám

Olvassuk: I. János 3:18—24.

»Amint az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket, maradjatok meg ebben az én szeretetemben.« (János 15:9).

Egyszer az autóbuszon egy kis fiú ült le a mellettem lévő ülésre. Hamarosan elkezdtünk beszélgetni egymással és mindent megtárgyaltunk, amit az úton láttunk: hogy tetszik, szeretjük-e a tájat, vagy nem . . . Egyszer csak váratlanul azzal a kérdéssel fordult felém, hogy szeretem-e őt. Igen, szeretlek, válaszoltam neki és igyekeztem elleplezni, hogy kérdése meglepett.

Az élmény óta gyakran vetek fel magamnak ilyen kérdéseket: Szeretem azokat is, akik nincsenek egy véleményen, vagy egy hiten velem? Tükrözi-e Krisztus szeretetét magatartásom más fajok iránt? Szeretetből, vagy csak kötelességből teszek szolgálatot más nemzetségbelieknek? Szavaimból és cselekedeteimből árad-e Krisztus megváltó szeretete?

Milyen áldásos is szolgálatunk, amikor életünkön át mindig Krisztus szeretete lesz nyilvánvaló!

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, könyörgünk áldj meg bennünket, hogy életünkben nyilvánvaló legyen a szeretet, amellyel Krisztus szeretett és megváltott bennünket, — és irántad való szeretetünk mutatkozzék meg cselekedeteinkben felebarátaink iránt. Ámen.

— Az egyházi közösség életét azok teszik gazdaggá, akik szeretni tudnak. —

George K. Toadvine (Bolivia)

KEDD, FEBRUÁR 12.

45