Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 1.

Olvassuk: Máté 28:16—20.

»Ne félj, én vagyok az Első és Utolsó, és . az Élő, pedig halott valék, és ime élek örökkön örökké.« (Jelenések 1:17—18.)

Az állandó változás ebben a világban sok ember figyelmét ragadta már meg. A Krisztus előtti hatodik században egy Heraklétos nevezetű, görög bölcs így fogalmazta ezt meg: »Minden folyik! Senkisem léphet ugyanabba a folyóba kétszer, mert mindig újabb víz váltja fel a régit.«

Ma a látható világnak ez az állandó és gyors változása még nyilvánvalóbb, mint valaha. Soha nem ismert tempóban változik ma a világ.

Nekünk, keresztyéneknek jó azonban újból emlékeztetni magunkat arra, hogy van Valaki, aki örökre ugyanaz marad. »Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz.« (Zsid. 13:8). És éppen ez a tény az, amelyik lehetővé teszi, hogy elfogadjuk a változásokat életünkben környezetünkben, körülményeinkben és másokban egyaránt.

Csak hadd változzék minden! E látható világ is eltűnhet! Krisztus megmarad a változások ellenére is, és múló életünk bizalommal épül reá, tudva azt, hogy »ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. (II. Kor. 5:1).

IMÁDKOZZUNK: Óh örökkévaló Istenünk, a múló idő egyik mesgyéjén újból halljuk a Te szavadat: Imé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Fogadd hálánkat ezért a biztos Ígéretért! Erősítsd hitünket, hogy mindig hűségesek maradhassunk Hozzád. Ámen.

Shinn M. Erzsébet (Pennsylvania)

3