Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Lukács:10:25—37.

»És zúgolódának a farizeusok és írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához és velők együtt eszik.« (Lukács 15:2).

Szomszédaim nem beszéltek angolul, én pedig vajmi keveset értettem spanyolul. A szeretet nyelve azonban csodálatos nemzetközi nyelv.

Mikor beteg lettem a szomszéd asszony gondozott, főzött nekem, takarította lakásomat. Az igazi, jó szomszédság, a felebaráti szeretet tettekben nyilvánult meg akkor is amikor alig tudtunk egymáshoz egy-két szót szólni.

Ahogy Lukács, a görög orvos evangéliumában leírja Jézus Krisztus személyét, előttünk áll az a véghetetlen szeretet, könyörület mely Urunkból kiáradt. Ő nem volt tekintettel rangra, fajra, társadalmi állásra. A pogány százados szolgáján éppen úgy könyörült, mint más nyomorék, leprás betegen. Zsidókon, samaritánuson, vagy az őrült gadarénuson.

Ha bennünk is a krisztusi szeretet él — már pedig mi élne más egy keresztyénben? — annak mindenki felé ki kell áradnia?

IMÁDKOZZUNK: Hálát adunk Néked Atyánk, az Úr Jézus Krisztus megtartó szavaiért és munkájáért, melyet ebben az emberi világban, miérettünk végzett. Engedd Urunk, hogy meghallhassuk az Ő szavát minden napon, s az Ő követőihez méltó módon viseltessünk felebarátaink között. Az Ő áldott nevében kérünk, hallgass meg imádságunkban. Ámen.

— A szerető szívet mindenhol megértik. —

Lucia S. Pendergast (Arizona)

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 17.

19