Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, JÚNIUS 22.

Olvassuk: Jakab 1:1-12.

»Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát a világtól«. (Jakab 1:27).

Megmosolyogtam, mikor az egyik ember ilyen vallomást tett: »Mi tagadás, én sokat hazudok, csalok, lopok, sőt egyebekben is áthágom a tízparancsolatot, de hála Istennek mégis van valami amit nem tettem meg. Sohasem hagytam el a vallásomat«.

Aztán rájöttem, hogy ez nem is olyan megmosolyogni való. Hiszen sok ember gondolkodik így. Sokan tartják magukat vallásos embereknek. Eljárnak a templomba, adakoznak, még az egyházi tevékenységekben is résztvesznek, s úgy gondolják ezzel eleget tettek vallásuknak. Az életben aztán úgy viselkednek, cselekednek ahogy nekik tetszik.

A vallás csak egy külső máz az ilyen emberen. Ünneplő ruha, mit levet, mihelyst vége van az ünnepnek. Krisztus farizeusoknak, képmutatóknak nevezné ma is őket. Vallásuk van az ilyeneknek és nem hitök.

Az igazi keresztyén nem élhet kétlaki életet. Keresztyénségünket nem csak a templomban, hanem az leletben, mindennapi cselekedeteinkben kell megmutatni.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyánk, köszönjük Neked, hogy Szent Fiad által nekünk olyan ajándékot adtál, mely minket az igaz hitben való járásra és a hit élésére vezet. Vezess naponként minket arra, hogy ne csak ünnepi keresztyénként éljünk, hanem hitünket a mindennapi életben is megmutassuk. Ámen.

— Igazi élet Krisztus szerint csak az, mely a hit élete. _ Erik W. Modean (New York)

55