Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-05-01 / 3. szám

Olvassuk: I. János 3:11-18.

»Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk«. (Galata 5:25).

Történt egyszer, hogy beteg rokonomat kellett gondoznom házamban. Messze lakott tőlünk, ritkán fordult meg nálunk és nem annyira szeretetet, mint inkább kötelességet és szánalmat éreztem iránta.

Testi kényelme érdekében nagy gonddal igyekeztem megtenni mindent. Ágyát a nappali szoba ablakánál helyeztem el, hogy láthassa a járókelőket, — a rádiót mindig kedvenc műsorára kapcsoltam be, a legkedvesebb ételeit főztem. Mindezt kötelességszerűen, de nem sok örömmel tettem. Közben lassan rájöttem, hogy magatartásom mennyire helytelen és bűnös. Imádkoztam, hogy meg tudjak változni, — de hozzá kell tennem, hogy nem valami buzgón ...

Rokonom már hazatért, amikor egy nap csendes órámban azt éreztem, hogy ellenszenvem megszűnt iránta. Csoda történt; nem vele, hanem velem . . . Békesség töltötte el szívem, lelkem és éreztem, hogy egy láthatatlan vendég költözött hajlékunkba: a Szentlélek.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, könyörgünk bocsásd meg szeretetlenségünket. Tisztítsd meg szívünket a Szentlélekkel, hogy Te benned éljünk és egész életünket neked szenteljük. A mi Urunkért kérünk. Ámen.

— A Szentlélek örömmé tudja változtatni a kötelességet és szeretetté a szánalmat. —

Mildred K. Lee (Indiana)

SZOMBAT, JÚNIUS 8.

41