Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, MÁJUS<

Olvassuk: 46. Zsoltárt.

»Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten . . .felmagasztaltatom a földön«. (Zsolt. 46:11).

Egy nyári konferencián, melyet a Racoon folyó mellett tartottunk, sokan megtaláltuk igazán az Istent.

Egy csendes estén, a szabad ég alatt találkoztunk Vele azon az emlékezetes napon. Amint felnéztünk a csillagos égre, s csak elmosódottan láttuk az égbenyúló fenyőfák ormát, úgy éreztük, hogy Isten ott állt mellettünk. A világ — minden kísértésével és félelmével — nagyon messze volt tőlünk akkor.

Miután az Úrvacsorát befejeztük, lassan lefelé indultunk a meredek, sziklás ösvényen. Mindnyájunknak volt egy kis gyertya a kezében, és úgy értünk vissza a szobáinkba.

Magunkra zártuk az ajtót, magunkra maradtunk gondolatainkkal, álmainkkal és titkos beszélgetésünkkel Istennel. Sokan új életet kezdtünk ott azzal, hogy felajánlottuk magunkat Krisztusnak. Az az este mindig emlékezetes marad, mert azóta Krisztust szolgáljuk és az Ő munkásai vagyunk.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, engedd meg, hogy a Te örökkévaló jóságod és szereteted úgy sugározza be életünket, hogy mi felajánljuk magunkat munkásaidul. Ihless meg bennünket, hogy tudjuk a Te Igédet tanítani és élni. Megváltónk nevében kérünk. Ámen.

— Életem csak akkor lesz harmonikus, ha terveim Isten terveivel megegyeznek.

Boland Ii. Jakab (Ohio)

28