Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Lukács 13:10—17.

»És reáveté kezeit, és azonnal felegyenesedék, és dicsőké Istent.« (Lukács 13:13.)

Lukács mesteri vonásokkal festi meg Jézusnak, az áldott Orvosnak a képét. Hivő szívvel adja elénk a gyógyítási csodákat. Kiáll Jézus isteni hatalma mellett úgy testi mint a lelki gyógyítás területén.

Szegény elesett asszony! Meggörnyedve és megrokkanva! Senki sem tudott segíteni rajta! És isteni hatalommal hangzik a szó. Asszony, feloldattál a te betegségedből!« Mert Jézus szerette, és könyörületre indult rajta . . . »Hogy örvendezett az asszony azután! Szíve mélyéből dicsérte az Istent.

Elesett gyengeségünkben hogyis lehetne újra erőre jutni? Hogy lehetne meggyógyulni? Jézusnak keze kell hozzá . . . Csak akkor lesz gyógyulás . . .

Doktorhoz mégy? Nagyon helyes. Meggyógyíthatja testedet. Operálhat, kivághat, belefoltozhat.

De az emberi szívbe csak Jézus Krisztus hoz gyógyulást. Senki más. Nézzél Te is, Testvérem, Jézusra. És járulj Őhozzá. A legdrágább Doktorhoz. Szívedben ujjáteremt és meggyógyít igazán!

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, erőtlenségünkben Tehozzád járulunk az Úr Jézuson keresztül. Adj szívünkbe élő hitet Jézus áldó kezeibe való hagyatkozásra. És minekutánna gyógyulást nyertünk, hintsed el lelkűnkbe a dicséretnek örömmagvait. Az áldott Orvosnak, az Úr Jézusnak nevében kérünk. Ámen.

— Hivő tanúbizonyságunk virága a hála talajában tud csak felnevelkedni. —

Johnson H. Virginia (Oklahoma)

VASÁRNAP, JANUÁR 13.

15