Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-05-01 / 3. szám

HÉTFŐ, MÁJUSÉ. Olvassuk: Máté 2S=T3^26 »Vak farizeus, tisztísd meg előbb a pohár és a tál belsejét, hogy a külsejük is tiszta legyen«. (Máté 23:26). Lépten-nyomon ezzel a megjegyzéssel találkozom: »Mit szól hozzá a falu?« Avagy: »Igen ám, de mit gon­dolnak az emberek, ha így és így cselekedem?« Hosszú esztendőket eltöltünk ebben a kényszerű taposómalomban. Van, aki sohasem keveredik ki belőle. De olyan is van aki lassacskán meglátja, hogy nem ez a legfontosabb. Nem az a döntő, hogy az emberek mit gondolnak, hanem Isten mit gondol. Mi az ő akarata és jótetszése? Az a fontos egyedül. És annak kell engedni. Gyermekkoromban mindenben szüleimnek a jóvá­hagyását kerestem. Amikor diák lettem, a többi diákok voltak a mérvadók. Most pedig Isten. Te hogy állasz ezzel, Testvérem? Minden azon múlik, hogy kicsoda és micsoda, fog­lalja el a legnagyobb helyet az életedben. A jó pajtá­sok? A ikuglizókomák? Az elhomályosodott közvéle­mény? Avagy az Úr Jézus Krisztus, aki megváltód és Urad? Az előbbiek mindig nagyobb és elviselhetetlenebb terheket raknak reád. Jézus azonban üdvösséget, bűn­bocsánatot, békességet és örömet kínál. És ráadásul még örök életet is. »Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgál­jatok ... én azonban, és az én házam az Úrnak szol­gálunk. (Józsué 24:15). IMÁDKOZZUNK: Úr Jézus, csak Te egyedül iga­zíthatsz el engem. Csak Te vagy az Út, az Igazság, és az Élet. Vezessél engem ezen az úton. Ámen. — Hát Isten mit szól hozzá? — 15

Next

/
Thumbnails
Contents