Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1963-05-01 / 3. szám
VASÁRNAP, MÁJUS 5. Olvassuk: Ésaiás 55:6-13, Zsoltárok 119:105-112. »Az én lábaimnak szövétneke a te igéd és ösvényemnek világossága«. (Zsolt. 119:105). Nyolc éves voltam, amikor édesanyám a halálos ágyához szólított. Azt mondta, hogy mivel anyja nevét adták nekem, most nekem adja megőrzésre nagyanyám bibliáját. Aztán elkezdett beszélni nagyanyámról, akit soha sem láttam. Leírta, amint ott ült az ablaknál, ölében a bibliával, alaposan és gondolkodva olvasva a lapjait és aztán nekilátott a házi teendők elvégzéséhez, miközben zsoltárt énekelt. Édesanyám megmagyarázta, hogy a könyvet nekem nem csak megőrzésre adja, hanem azért is, mert olvasása útján segítséget és vigaszt nyerhetek, amikor ő már nem lesz velem. A biblia sokat jelentett nekem hosszú éveken át és sok fejezetét könyv nélkül megtanultam. Kedvelt szavai jutnak eszembe életem nagy pillanataiban. A biblia valóban »az én lábaimnak szövétneke és ösvényemnek világossága« volt. IMÁDKOZZUNK: Atyánk, segíts ma emlékeznünk a Benned való örökségünkre. Hálásak vagyunk neked atyáink hitéért, akik reánk örökségül hagyták az érted való jó és gyümölcsöző élet áldásait. Éleszd fel bennünk a vágyat arra, hogy szolgáljunk téged mint Krisztus, a mi Megváltónk hűséges sáfárai. Az ő nevében kérünk. Ámen. — Amikor a biblia Krisztusa él a szívünkben, az ő lelke ragyog az életünkben. — Arta F. Lawrence (Washington) 7
