Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1963-05-01 / 3. szám
SZERDA, Olvassuk: »Vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok . . . « Acs. (1:8). A természeti világból sokféle erőt nyert az ember az utóbbi évszázadokban. Felfedezte a gőz feszítő erejét, rájött a villanyáram hatalmas erőforrására és addig soha nem álmodott kényelem, gépek és előrehaladás lett az eredménye. Ma is tanúi lehetünk egy újabb energiaforrásnak, az atom felhasználásának és szinte beláthatatlan következményeinek nézhetünk elébe . . . Ezek az erőforrások azonban egyet képtelenek megtenni: képtelenek megváltoztatni az embert magát és megszabadítani a világot a bűn hatalmából. Minden külső erőforrás ellenére is szükségünk van belső erőforrásra. Ezért olyan döntő jelentőségű a mi Urunk ígérete »Vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok«, mert enélkül a mennyei erő nélkül a többi erőforrásnak nemcsak áldása, de félelmetes átka is kíséri az embert. A mai embernek is kell a Szent Lélek megváltó ereje. Különösen szükséges ez az erő az egyházban, hogy hivatását teljesíthesse. Jaj, ha gyülekezeteink csak pünkösdkor éneklik: »Jövel, Szent Lélek Úristen!« IMÁDKOZZUNK: Óh Mindenható Istenünk, aki azt ígérted, hogy Szent Lelked mennyei erejében részelteted azokat, akiket magadnak választottál, kérünk, ne vond meg tőlünk ezt a te ajándékodat, sőt töltsd ki reánk olyan bőséggel, hogy az első keresztyénekhez hasonlóan mi is készséggel szánjuk oda magunkat a te dicsőséged szolgálatára. Ámen. — Isten az ő Igéje és Szent Lelke által gyűjti és neveli egyházát. — Pett D. Eleanor (Ontario) 3 MÁJUS Ap. Csel. 4:13-22.
