Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, ÁPRILIS 30.

Olvassuk: Csel. 22:12-21.

»Leszel neki tanúbizonysága minden embernél azok felől, amiket láttál és hallottál. (Csel. 22:15.)

Krisztus tanújának lenni — ez volt a megbízatása minden keresztyénnek az ősegyházban. Nem csoda, hogy a Cselekedetek Könyvében bemutatott egyház virágzó, diadalmas egyház volt.

Krisztus tanújának lenni — ez a feladata minden keresztyénnek. Egy alkalmazottól, mikor ez új lakásba költözött, cégének a főnöke megkérdezte: Most aztán, hogy új lakásba ment, rendbe tette-e a lelki hajlékát is egyúttal?

E bizonyságtétel oly hatással volt az alkalmazottra, hogy Krisztus és egyháza egy új bizonyságtevő tanút nyert benne. Átadta életét Krisztusnak, az Ő szolgálatára.

Naponkint való bizonyságtevéssel, napi jószándékkal megerősödve megsegít minket lelki hajlékunk rendbehozására. A mi jószándékú közeledésünk megkívánja a naponkint való megtapasztalását annak, hogy hitünk is megújuljon és erősödjék. így tudjuk kifejezésre juttatni szeretetünket mások iránt szelíd szavakban és igaz cselekedetekben.

IMÁDKOZZUNK: Óh Isten, ki szolgáid bizonyságtételében kijelented magadat, tedd a szívünk feladatává, hogy másokat megnyerjünk Neked: tedd ajkunkra a bizonyságtételt, életünkre a részvét feladatát, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

— Ma Jézus Krisztusnak — az én Megváltómnak a bizonyságtevő tanúja leszek. —

Arthur Parke Roach (Virginia)

63