Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Zsoltárok 22:1, 15-18. Lukács 22:14-20.

»Ezután Jézus tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, így szólt: Szomjuhozom.« (János 19:28.)

A 22-ik és a 69-ik zsoltár élénk színekkel prófétálja meg az Ur szenvedését a kereszten- Többek között azt is, hogy a szomjúság gyötörte.

A szomjúság a testi szenvedés leggyötrőbb formája. Az ember esetleg hetekig is képes éhezni, de a szomjúságot legfeljebb néhány napig bírja. Amikor Jézust a kereszten a szomjúság gyötörte, az emberi szenvedés poharát az utolsó cseppig kiitta.

Ez a Jézus hívogat ma is mindnyájunkat: Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterhel tettetek és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok és nyugalmat találok a lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, hogyan köszönjük meg néked azt a szeretetet, amit Jézusban kaptunk. Könyörgünk fogadd el a mi életünket égő hála áldozatul, — könyörgünk tégy valóban az Ö követőivé bennünket, aki ma meghalt értünk a kereszten- Ámen.

— A megfeszített és feltámadott Krisztus az én életemnek is Ura.

Csia Klára (Svájc)

NAGYPÉNTEK, ÁPRILIS 12.

45