Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-03-01 / 2. szám

Olvassuk: János 16:25-32.

»Imé eljött az óra, hogy szétoszoljatok, kiki az övéihez és engem egyedül hagyjatok. De nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.« (János ev. 16:32.)

A Bibliában Jézus szavai között azok a legmeghatóbbak, amikor tanítványaihoz szól a Mester, keresztre feszítése előtt. Csak csodálkozunk azon a nyugodtságon és biztonságon, amivel a halállal szembenézett-Mint ifjú, esténként a legelőről a szarvasmarhákat terelgettem hazafelé. Egyszer egy nagy vihar kapott el. Féltem és szívem is remegett. Kétségbe esve kiáltottam segítségért.

Már kiáltásom előtt az édesapám elindult felém. Amikor megláttam az ő alakját, minden félelmem elmúlt. Szívem megnyugodott, mert nem voltam egyedül.

Jézus utolsó órájában, mikor testi kínok gyötörték, valami csodálatos nyugalom töltötte be szívét és mennyei béke szállt lelkére, mert Ő tudta, hogy nincs egyedül- A mi mennyei Édesatyánk vele volt.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, Istenünk, légy velünk, amikor az élet viharain megyünk át. Bárha, a halál árnyékának völgyében járunk is, segíts meg, hogy semmiféle gonosztól ne féljünk, tudván, hogy Te velünk vagy. Jézus Krisztusért kérünk. Ámen.

— A mi békességünk és biztonságunk kiapadhatatlan forrása az, hogy Isten velünk van minden körülmények között. —

Nysewander B.D. (Florida)

HÉTFŐ, ÁPRILIS 8.

41