Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-01-01 / 1. szám

Olvassuk: I. Királyok 8:44—53; Zsoltárok 17:1—9.

»Az Úr, a mi Istenünk, legyen velünk, amiképpen volt a mi atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el se távozzék tőlünk, hanem hajtsa magához a mi szívünket, hogy járjunk minden ő utaiban és őrizzük meg az ő parancsolatait.« (I. Királyok 8:57—58).

A templom felavatásakor Salamon király imádkozott Istenhez. Imádságában megemlékezett olyan dolgokról is, amelyek foglalkoztatták a király elméjét: szomszédok közti ellentétekről, a háborút követő bajokról, a szárazság, pestis és éhség által okozott állandó aggodalomról.

Salamon király szót emelt Istennél azért is, hogy legyen irgalmas és megbocsátó, de tudta, hogy mielőtt Isten megbocsáthatna, az embereknek teljesíteniük kell bizonyos feltételeket. Szeretniük és tisztelniük kellett Istent, bűneiket meg kellett bánniuk és templomba kellett menniük imádkozni.

Salamon imádságának célja egyetemes. Ha az emberek hűségesek az Istenük iránt, akkor bizonyára érvényesül a szeretet és megbocsátás, a méltányosság és az igazság.

IMÁDKOZZUNK: Úr Isten, életünk bírója, segíts megtalálnunk azt az igazi örömet, amely az általad megígért békéből fakad. Lelkünket vegye uralma alá Lelked és szenteld meg életünket a Te szolgálatodban. Ámen.

— Belefoglaljuk-e imáinkba mások szükségleteit? —

B. D. Masili (India)

KEDD, JANUÁR 8.

10