Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

SZERDA, MÁRCIUS 28.

Olvassuk: Máté 6:19—24.

»Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.

És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.« (Lukács 9:61—62.)

Árkot ugrani egyszerű dolog. Egyedül az a fontos, hogy akkorát ugorjunk, hogy a túlsó partra át érjünk. Ha csak fele akkorát ugrunk, beleesünk a közepébe, de ha ugrásunk 99 százalékos is csak, akkor sem érjük el a túlsó árokpartot. Az egyedüli módja az átugrásnak: a parttól partig való ugrás.

Ha igaz keresztyének akarunk lenni, teljes hittel kell az Úrhoz térnünk és teljes mértékben át kell neki adni magunkat. Nem állhatunk meg félúton. Ha nem adjuk át magunkat maradéktalanul, nem teljesítjük az általa szabott feltételeket. Ebben a böjti időszakban adjuk át mindenünket — lelkünket, testünket és értelmünket — hogy egyesülhessünk a mi Urunkkal, a Jézus Krisztussal. Semmit se tartsunk vissza, mert mi nem szolgálhatjuk egyszerre az Istent és a mammont.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, mi átengedjük magunkat neked. Formálj bennünket a Te akaratod szerint. Használj fel munkádban, hogy terjesszük az evangéliumot, hogy segítsük a szűkölködőket. Áldj meg bennünket Atyánk, hogy Veled eggyé lehessünk, most és mindörökké. A Jézus nevében, aki így tanított imádkozni: »Mi Atyánk ki vagy a mennyekben. Ámen.

— A mi Atyánk mindenét nekünk adta. Ajánlhatunk-e mi neki kevesebbet, mint magunkat? —

William J. Hughes (New York)

30