Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, MÁRCIUS 25. (Böjt harmadik vasárnapja.)

Olvassuk: a 2. Zsoltárt.

»Lemenék azért a fazekas házába és imé ő edényt készít vala a korongon.« (Jeremiás 18:3.)

Az ókori fazekas mesterség még nem volt gépesítve. Évszázadokon át az emberi kezek és a korong voltak az edénykészítés eszközei. Egy ismert ének arról szól, hogy Jézus a nagy fazekas és az agyag mi vagyunk. Az O szerecetének és könyörületének ujjai által formáltatunk edényekké az Ő számára.

Amint a fazekas ujjai formálják az agyagot, a friss puha agyag engedelmesen simul a mester kezébe. Szinte beleolvad. Agyag, s a mesteri kéz. Nélkülök nem lenne edény. Ékes váza, vizeskorsó, vagy főzőtál.

Milyen engedelmes, formálható agyag vagyunk mi Mesterünk keze alatt? Ujjai végigsimítanak rajtunk, hogy a felesleges darabokat leszedjék rólunk. Életünk szemcséi hányszor keményednek durva rögökké, melyeket bizony ki kell vetnie a nagy fazekasnak?

Milyen viszonyban vagyunk mi Jézussal?

Bele tudjuk-e helyezni életünket az O formáló mesteri kezébe?

IMÁDKOZZUNK: Óh, emberi szívek nagy fazekasa, életek formálója, Ur Jézus Krisztus. A Te kezeidbe ajánljuk magunkat. Formálj bennünket a magad számára hasznos edényekké. A jelen atom-korszakában, kérünk nevelj minket erős hitű, vezetésedet elfogadó engede'mes gyermekeiddé. Ámen.

— Jézusom szívem neked adom, alakítsd a Te akaratod szerint. —

Köbeit P. Turner (Dél Karolina)

27