Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Effézusi levél 1:1—6.

«Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.« (II. Kor. 12:9.)

Victor Hugo a Nyomorultak című könyvében beszél egy kislányról, akit éjszaka küldtek egy veder vízért a forráshoz. Amikor visszafelé jött, gyakran megállt pihenni. Félelmében, elkeseredésében így sóhajtozott: »Óh Istenem, Istenem.« Ebben a pillanatban megbotlott és a veder fogantyúja leszakadt. Éppen akkor ért oda egy ember, aki megfogta a vedret és segített azt hazavinni neki.

A bojt ideje alatt legyünk hálásak Istennek, aki felénk nyújtja kezét, hogy bűneink terhét levegye rólunk és segítsen gyengeségeink, nyomorultságaink hordozásában. Krisztus nemcsak beszélt Isten jóságáról és kegyelméről, hanem életét adja nekünk. Kezünket fogja meg szelíden. Engedjük, hogy kézenfogva vezessen minket! Ő nem félt a külső körülményektől, még a legrosszabbtól sem, amivel ember árthatott neki. Minket is segít bizonytalanságunkban és bátortalanságunkban. Ha Vele járunk, akkor egész életünkben jósága és szeretete sugárzik rólunk.

IMÁDKOZZUNK: Óh Istenünk! Hálásak vagyunk Neked Jézus Krisztusért, aki életét adta értünk. Engedd, hogy mi is megtapasztalhassuk az O élete gazdagságát. Add, hogy a mai napon is Vele járjunk és erősek és bátrak legyünk. Ő általa erősíts minket a szolgálatban. Ámen.

— Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. —

D. W. Charlton (í;szak Karolina)

PÉNTEK, MÁRCIUS 23.

25