Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 15.

Olvassuk: Zsoltárok 116:1—9.

»Hagyja el a gonosz az ő utát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.« (Ésaisás 55:7.)

Március idusán minden magyar ember azokra a nagy napokra emlékezik, amikor a pesti ifjúság zászlót bontott a »szabadság, egyenlőség és testvériség« nevében több mint száz évvel ezelőtt. Ismeretes, hogy két év sem telt el, amikor az »igazság-szolgáltatás« nevében kivégezték a szabadságharc vezetőit. Nem volt »kegyelem« számukra e világ »katonai bírósága« szerint...

Mennyire más a jelentése ezeknek a szavaknak Isten Szótárában! Mennyire másképpen mér az Isten az evangélium szerint! O »igaz bíró«, aki belát a szív rejtekébe és megítéli a gondolatokat is. Tudja, hogy »nincsen csak egy igaz is« az emberek fiai között. De Ő nem gyönyörködik a meghaló halálban. Nem abban leli kedvét, hogy bűneink szerint cselekedjék velünk. Hanem amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az Őt félők iránt. Eltörli álnokságainkat. Megváltja életünket a koporsótól. Kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg minket!

IMÁDKOZZUNK: Megvalljuk előtted, Istenünk, hogy mi sokféleképpen vétkeztünk ellened. Azt tettük, amit Te tiltottál, s nem cselekedtük, amit Te parancsoltál. Nem vagyunk méltók, hogy Fiadnak hivattassunk ... De legyen áldott a te neved, hogy Te megkönyörültél rajtunk a Krisztusban, s nem szolgákká, de gyermekeiddé tettél az Ő vére által. Ámen.

— »Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek!« —

B. J. (Conn)

17