Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 8.

Olvassuk: Lukács 18:9—14.

»És mondá néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!« Lukács 15:21.)

Egyik csikágói templomban egy fiatal asszony szóló énekét próbálta. Önkéntelenül hátranézett, s egy rongyos, piszkos kinézésű, tekergő ember állott ott és szomorú szemével nézvén az asszonyra. A fiatal asszony szíve majd megállt a rémülettől De a zülött kinézésű férfi így szólt: »Ne féljen tőlem! Az édesanyám is így énekelt a templomban, amikor még kis fiú voltam. Én csak bejöttem hallgatni a szép éneket.«

»Keresztyén ember maga? — kérdezte a fiatal aszszony. Az ember a fejét rázta és azt mondta: »Bárcsak az volnék, de én már igen elmerültem a bűn mocsarában ... Lehet, majd valamikor ismét helyrehozhatom bűnös életemet...«

»Oh, arra nem kell sokat várni!« — szól a fiatal asszony« — mert a bűn beismerése már egy lépés a megváltás felé! Amire szüksége van az, hogy adja oda a szívét Jézusnak most és higyjen az Ő kegyelmében. Ő aztán helyreállítja a maga eltorzult, elnyomorodott életét!«

IMÁDKOZZUNK: Uram, tudjuk, hogy nincs semmink, amivel kiérdemelhetnénk a megváltást és üdvösséget, mert csak a Te kegyelmed által részesülhetünk a váltságban. Köszönjük Neked ezt a kegyelmet, amellyel Te lehajoltál hozzánk; és azt, hogy mi mehetünk Hozzád, úgy, amint vagyunk. Ámen.

— Ha bűneinket megvalljuk, Krisztus bizonnyal megbocsát. —

Walston Mária (Kansas)

10