Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Lukács 13:18—22.

»Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mérce lisztbe elvegyítve, mígnem az egész megkele.« (Lukács 13:20—21.)

Üldöztetés és viszontagság közepette, Bolíviában úgy látszott, hogy egyik egyház reménytelenül küszködik a jövőért.

Egyik napon az egyház tagjai közül valaki felállt és így buzdította a többieket: »Ne feledjük el a kovász történetét a bibliából. Amikor az én feleségem is kenyeret süt, kovászt tesz a tésztába. Amikor megkél, megdagasztja. Amikor a tészta újra kel, újra dagasztja, harmadszorra aztán beteszi a kemencébe megsütni. Ha kovász van a tésztában, semmi sem tudja visszatartani azt a kelésben.«

Keresztyének sokat szenvedtek olyan országban, ahol az egyházat üldözték, vagy ahol a háború hagyta a templomok nagy részét romokban. Amikor ezekre gondolok, mindig azon kell csodálkoznom, hogy az egyházak újra élednek és feltámadnak. Ennek magyarázata az, ohgy a Szent Lélek kovásza állandóan munkában van és azok életében, akik Krisztusra bízták sorsukat.

IMÁDKOZZUNK: Édesatyánk, imádkozzunk azokért a keresztyénekért, akik üldöztetést szenvednek és háborúságot hordoznak szerte a világon. Köszönjük ígéreteidet és a történelem példáit, hogy a Te anyaszentegyházad mindig új életre kél diadalmasan, Jézus Krisztus által. Ámen. Mumme Imre (Bolivia)

PÉNTEK, MÁRCIUS 2.

4