Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1962-03-01 / 2. szám
/ f y IMÁDSÁG Hozsánna, hozsánna a magasságban; áldott, aki jötf; az Urnák nevében!— ez üdvkiáltással kísért téged oh áldott Idvezítő egy ily napon a tisztelgő sokaság, és virágokat hintett utadra, midőn még csak e földön épült szent városba és templomodba indultál bemenni nagy alázatossággal! És én minő tisztességet tegyek neked, :ki nem jársz immár e földön közöttünk, kit ma már nem kézzel csinált templomba menni, de megdicsőíttetve, az egek hajlékibán, szent Atyádnak jobbján ülni látlak hitem szemeivel, ki számomra is megnyitottad ama mennyei hajlékokat. Óh, felhallik-e gyenge szóm mennyei hazád magasságába? Felveszi-e szárnyára egy égi szellő tisztelgésem virágait, hogy elvigye hozzád és lerakja dicsőséged széke elé? Nem, óh nem kell gyenge szómnak magasságodat keresni, nem kell égi szellőnek felszedni tisztelgésem virágait, mert te azt ígérted, hogy jelen leszel közöttünk mind világ végeztéig! Jövel azért, óh égnek áldott követe! szállj be szÍ4 vemnek templomába, vedd el magad tisztelgésem virágait és halld meg, ha ez üdvkiáltással fogadlak: Hozsánna, hozsánna a magasságban, áldott, aki jött az Urnák nevében! Ámen. Révész Bálint Debrecen, 1863.
