Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 4.

Olvasuk: Filippi levél 3:7—15.

»Tanítsd meg a gyermeket az ő útjának módja szerint, még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.« (Példabeszédek 22:6.)

Éppen családlátogatást végeztem, mikor a mintegy 13 éves fiú nagy méltatlankodva jött haza iskolából. Édesanyám, képzeld, milyen feladatot adott fel ma a tanító úr: ,Látogatás önmagámnál tizenöt év múlva.’ Hát honnan tudjam én azt, mi lesz tizenöt év múlva?«

Aztán, hogy engem észrevett, felém fordult kérőén: »Tiszteletes úr, segítsen nekem ennek a feladatnak az elkészítésében!«

Mélyen belenéztem érdeklődő szemeibe és azt kérdeztem tőle: »Te Krisztushoz tartozol, szereted Őt, bízol Benne?«

»Igen, mindig szeretni is fogom ...« — jött a hirtelen válasz.

»Nos, és te azt gondolod, hogy Jézus tizenöt év múlva más lesz, mint most?«

Ismét hirtelen válaszolt: »Óh bizonnyal nem!«

Tizenöt év múlva ennek a fiúnak talán már saját otthona, családja lesz. Ha szorgalmasan tanul tovább, ha Krisztus szeretete megmarad benne, talán tizenöt év múlva éppen a Bibliát fogja családi körében olvasni. Imádkozva, Istentől várja és nyeri el a vezetést.

Krisztussal bizton tekinthetünk előre a jövő évre, vagy tizenöt évre éppenúgy mint az egész életre.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, Atyánk, segíts, hogy e napon, ebben az évben és az egész életben Krisztusban éljünk, s Vele tekintsünk mindig előre. Add, hogy minden bizodalmunkat Benne vessük, Ki a legnagyobb erősségünk, s Aki sohasem változik. Ámen.

— Életünk igazi távlatait csak Krisztusban látjuk meg. —

Haus Lonner (Norvégia)

6