Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Lukács 15:1—10.

»Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala.« (Lukács 15:9.)

A férjem könyvelő, azért ez a vers élénk hatással van rám. Hányszor töltöttünk el hosszas órákat azzal, hogy megtaláljunk egy filléres hibát, hogy egy bonyolult könyv sorozatot egyenlegbe hozzunk.

Végre valahol előtűnik. Talán csak egy hanyagul írt számjegyben, vagy egy hibás összeadásban. Hogy ez hogyan történt, az nem fontos. A lényeg az, hogy megkerült. Akkor az összes számjegyek egy összeillő egészet képeznek.

Vájjon a mi életünk egyenlegben van-e, vagy van-e olyan hiányunk, amely kiegészítésre szorul? Talán elmulasztottunk egy csendes órát Istennel tölteni? Vagy erőre volna szükségünk, hogy leküzdjük valamely rossz szokásunkat. Talán nem tudunk igazán, őszintén imádkozni. Lehetséges az is, hogy rég nem használt képességeink várnak felújításra.

Keressük meg azért életünk elveszett drakhmáját.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, segíts, hogy megtaláljuk a mi elvesztett életünket. Bocsásd meg nekünk az elmulasztott alkalmakat. Köszönjük Neked, hogy az eltévedt lelkeket szeretet által meg lehet menteni és céltudatos életek elveszett alkalmait meg lehet találni: Jézus Krisztus által. Ámen.

— Örülök, mert Isten is örül, amikor az elveszett megkerül. —

Ida F. Killian (New Jersey)

SZERDA, FEBRUÁR 28.

62