Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Róma 8:31—39.

»De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, azáltal, aki minket szeretett.« (Róma 8:37.)

A Mester szolgálatában igen sokszor szeretnénk, hogy tetteink gyümölcse azonnal mutatkoznék meg. Moody mondta egyszer, hogy egyik reggel, elmélkedései közben nagyon lehangolódott, mivel nem látta tettei gyümölcsét.

Egy barátja látogatta meg és az visszaállította kedélyét. Megkérdezte tőle, hogy tanulmányozta-e valaha bővebben Noé életét. Mikor a barátja eltávozott, felvette Bibliáját és tanulmányozni kezdte Noé életét. Ekkor látta, hogy Isten hosszú éveken át milyen próbára tette Noét és még sem vesztette el hitét.

Moody így szólt önmagához: »Nem szabad, hogy megbátortalanodjak. Kérjük Istent, hogy bocsásson meg nekünk bátortalanságunkért és lehangoltságunkért. Kérjük Istent, hogy adjon nekünk olyan reménységet, amely soha sem hagy el.«

Lehet, Isten úgy akarja, hogy ne lássuk mindjárt tetteink gyümölcsét, de bízzuk Őreá. Kérjük segítségét, hogy a legjobbat tehessük és a többit helyezzük az Ő kezébe.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, adj nekünk igazi szeretetet Te irántad. Adj erőt, hogy másokat is feléd vihessünk, és hogy felebarátaink szeretete is nyilvánuljon meg Te irántad. Segíts, hogy mi a legjobbat tehessük és az eredményt bízzuk Tereád. Hallgass meg kegyelmesen. Ámen.

— Munkánkat Isten soha nem hagyja gyümölcstelenül. —

Katherine Bevis (Texas)

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 8.

42