Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvasuk: János 4:6—15.

»De eljön az óra és most van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is olyanokat keres, akik őt így imádják.« (János 4:23.)

Gyermekkoromban egy farmon éltünk. A vasárnap délutánokat azzal töltöttük, hogy megmásztuk a környékbeli hegyeket. Amikor már úgy éreztük: elég magasan vagyunk, hogy a hegyi patakból tiszta vizet ihassunk, letérdeltünk, vagy hasra feküdtünk és kezünkből szürcsöltük a friss vizet. Szomjasak voltunk és így eszünkbe sem jutott, hogy pohár kellene. Dehogy gondoltunk arra, hogy kezünket, tenyerünket, ujjainkat nézegessük. Csak az érdekelt bennünket, hogy szomj unkát enyhítsük.

A samáriai asszony történetében azt olvassuk, hogy végül is otthagyta a vizes vödrét és mindenről elfeledkezve szaladt a városba, hogy elmondja kivel találkozott. Imádhatjuk-é Istent lélekben és igazságban anélkül, hogy mi is el ne felejtsük a »vizes vödröket«, a mindennapi élet terheit, gondjait és végezzük, amire elhivattunk?

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, könyörgünk taníts meg bennünket arra, hogy Téged imádni nem annyit jelent, mint megcsodálni a templom épületét, elgyönyörködni belső szépségeiben. Könyörgünk, adj türelmes szívet és alázatos lelket, hogy igazán megtanuljunk lélekben és igazságban imádni Téged. Ámen.

— Az egyház az a forrás, amelyből az élő vizet iszszuk. —

Myrtle Smith (Minnesota)

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 1.

35