Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Máté 4:1—11.

»Mert a melyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg, hogy békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen.« (Róma 15:4.)

Néhány barátommal Gatlinburgból — Andrewsba utaztunk a Nagy Füstös hegységen keresztül. Az éj sötét volt és az út teljesen ismeretlen. Barátom, aki a kocsit vezette, fáradt volt. Egyik éles kanyar a másikat követte és mi nagyon kellemetlenül éreztük magunkat.

Egyszer csak egy tehergépkocsit értünk utói, melynek vezetője megállóit, hogy felfrissítse magát a forrás vizénél. Mi is megálltunk és ittunk a forrásból. Ahogy beszélgettünk a gépkocsivezetővel, észrevette, hogy félünk továbbmenni.

»Ha ti Andrewsba mentek, kövessétek az én kocsim lámpáit, én majd lassan hajtok és mutatom az utat.«

A Biblia az élet útjának a világító fénye. Ha hűségesen olvassuk és követjük tanításait, akkor benne soha nem tévedő vezetőre találunk, aki az igaz úton vezet bennünket.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Atyánk, köszönjük Neked a Te Igédet, melyek vezetést, lelkesítést, nyugalmat és lelki épülést adnak számunkra. Segíts, hogy mindig alávethessük magunkat a Te tanításodnak. Ámen.

— Az Ur szava világító fény a mi ösvényünkön. —

Helen Redheffer (Missuvi)

PÉNTEK, JANUÁE 26.

28